Divatok nem csupán az öltözködésben vannak, hanem a vallásosságban is, erről tanúskodik az egyházművészet egész története. Másképpen építkeztek, festettek, énekeltek és imádkoztak az emberek különböző helyeken és időkben. Így volt ez a búcsújáró helyek esetében is: minden kornak megvolt a maga kedvence, amelynek népszerűségét aztán elhomályosította egy másik. Napjaikban Lourdes és Fatima a legismertebbek, de érdemes felkeresni a régebbi korok lelki központjait is, mint amilyen például a bajorországi Altötting.
 
Magyarként először némi lelkiismeret-furdalással kell megküzdenünk ez ügyben, hiszen a 900-as években vallásos buzgóság helyett sokkal inkább a zsákmányszerzés vágya fűtötte elődeinket, amikor portyáik során útba ejtették a várost. Szerencsére ma már nincs sok nyoma a történelmi emlékezetben ezeknek a kevésbé szerencsés találkozásoknak, így nem kell rosszalló pillantásokra számítaniuk Altöttingben a jámbor zarándokoknak. Egy rövid bocsánatkérő imát mindenesetre megér a békesség…
 
A városka persze sok más egyébbel is beírta magát a történelemkönyvekbe. Az első kápolnát III. Tasziló bajor herceg már a 700-as évek második felében megépíttette itt, miután pedig őt megfosztották trónjától, maga Nagy Károly császár vette kézbe Altötting megerősítésének munkálatait. A sokféle hadi jövés-menésben leromló állapotú bazilikát az 1200-as években a Wittelsbach hercegi család kezdte el renováltatni, de aztán inkább Neutötting felépítése mellett döntöttek, amely stratégiailag kedvezőbb helyen fekszik. A régi városon már valóban csak a csoda segíthetett…
 

 
… ami pedig meg is érkezett! Erre ugyan egészen 1489-ig kellett várni, de aztán egymást követték a megmagyarázhatatlan események. Az első történet főhőse egy akkor hároméves kisfiú volt, aki vízbe fulladt, amikor azonban testét ráhelyezték a romos, régi templom oltárára, ismét életre kapott. Ugyanebben az évben esett meg az is, hogy szénásszekér ütött el egy gyermeket, ő pedig szintén meggyógyult a kegyhelyen való bemutatása után. Ettől az időtől kezdve Altötting elsősorban a csodás gyógyulásokról ismert: a hálás betegek kegykép megfestetésével róják le hálájukat, amelyekből ma már több, mint kétezer borítja a templom falát.
 
A kegytemplom középpontjában gótikus Madonna-szobor áll: a hársfából készült alkotás valószínűleg Burgundiából vagy a Felső-Rajna vidékéről érkezhetett ide. A hatvannégy centiméteres alkotás a 14. század közepe óta vonzza ide a zarándokokat, fekete színével pedig az Énekek éneke első fejezetének híres szavaira utal: „Fekete vagyok, mégis szép, Jeruzsálem leányai! Olyan, mint Kedár sátrai, mint Salamon kárpitjai.”
 
A közelmúlt pápai ugyancsak mély tisztelettel voltak Altötting és a Fekete Madonna iránt. Szent II. János Pál pápa 1980. novemberében járt itt, és kinyilvánította, hogy ez legyen Németország első számú Mária-kegyhelye. A várost ő nevezte Bajorország szívének. Utóda, XVI. Benedek 2006-ban szintén elzarándokolt ide, különleges ajándékot hagyva a látogatás emlékére: püspöki gyűrűje ma a jogart tartó Szűzanya kezén látható.
 
Altötting egyébként „saját szenttel” is büszkélkedhet: a kapucinus Parzhami Konrád a Szent Anna kolostor kapusaként szolgált, és az Oltáriszentség iránti mélységes tiszteletéről volt híres. Ő legyen kísérőnk altöttingi tartózkodásunk alatt, akinek szavaival mi is vigasztalhatjuk magunkat nagy szükség esetén. Amikor ugyanis elutasították felvételi kérelmét a kolostorba, így szólt: „A jó Isten nem hagy el engem; fenntartott egy helyet a számomra!" Ez a mélységes hit legyen segítségünkre a reménytelennek tűnő helyzetekben!