Vannak helyek, amelyeknek a nevét mindenki hallotta, mégis nagyon kevesen ismerik igazán. Közéjük tartozik az olaszországi Loreto is, amelyet a Mária-litánia kapcsán sokszor emlegetünk, magát a városkát és az ott található szentélyt viszont ritkán látogatják magyar zarándokok.
 
Pedig a története igencsak figyelemre méltó. Aki járt már Názáretben, az láthatta azt a kicsiny barlangot, amely a hagyomány szerint Mária háza volt – itt hangzott el az angyali üdvözlet, illetve ebben lakott a Szent Család. A félig sziklába vájt házacskát talán már az apostolok templommá alakították, az viszont bizonyos, hogy az első bazilika megépítését a helyen Szent Ilona császárnő rendelte el, miután 336-ban maga is elzarándokolt ide. Később a keresztesek vették gondozásukba, majd a Jeruzsálemi Királyság bukása után a muszlim hadak pusztítását kellett elszenvednie.
 
A történet ekkor vett igazán csodás fordulatot: angyalok szálltak le az égből, hogy oltalmukba vegyék a házacskának a barlang elé épített részét, fölemelték azt, és áttelepítették először a dalmáciai Tersattóba, majd három év múlva továbbvitték az itáliai Recanatiba, hogy újabb egy esztendő elteltével mai, remélhetőleg végleges helyére szállítsák, Loretóba.
 

 
Ahogyan a leghihetetlenebb csodák mindegyikének, úgy ennek is megvan a maga történeti alapja. A kutatások kiderítették: ha nem is az angyalok, de a bizánci császári házzal rokonságban álló De Angelis család keze mindenképpen benne volt a dologban. A Vatikánban ma is őrzik az iratokat, amelyek szerint ők voltak azok, akik egészen pontosan 59 darabban szállították az épületet Loretóba. Mindezt néhány pénzérme is alátámasztja, amelyek a szentélyben végzett ásatások során kerültek elő, és a De Angelis-ekhez köthetők.
 
De mi köze a Mária-litániának Loretóhoz? Hiszen a Szűzanya közbenjárását kérő fohászsorozat a keleti egyház hagyományára, az Akathisztosz himnuszra megy vissza, nyugati megjelenése pedig a szintén nem túl közeli Párizshoz köthető. Az imaforma útja még felderítésre vár, az azonban bizonyos, hogy az 1500-as években már nyilvánosan mondták Loretóban. Népszerűsége azóta töretlen, és immár nemcsak Itália földjén, hanem szerte a nagyvilágban. Ezt bizonyítja az is, hogy formája nem véglegesen lezárt, időről időre újabb invokációk kerülnek bele az egyház életének változásait követve: legutóbb a II. Vatikáni zsinatot követően bővült a szöveg, az „Egyházunk anyja” kitétellel. Jelenlegi, magyar formájában összesen 51 alkalommal szólítjuk meg Máriát: anyaként, különböző erények hordozójaként, oltalmazóként, királynőként, illetve ószövetségi előképeinek kifejezéseivel.
 

 
Loretóban azonban nemcsak a gazdag történelmi múlt van jelen, hanem a gyakorlatias modern világ is. Ennek bizonyítéka, hogy 1920-ban XV. Benedek pápa a légi utasok és a pilóták védőszentjévé nyilvánította a Loretói Szűzanyát, nyilván figyelembe véve, hogy a názáreti házikó a hagyomány szerint szárnyakon érkezett ide. Ki tudja, egyszer talán még a litánia szövegébe is bekerül egy 52. invokáció: „Repülőgéppel utazók oltalmazója, könyörögj érettünk!”