Kelj útra a békédért!
+36 20 500 5050 |
Főoldal Zarándoklatok Galériák Rólunk Útikönyv Kapcsolat
MÁRIA SZENTÉLYEK

A KUKORICA ISTENNŐ DOMBJA

2019. december 12. | K. A.
Ha föltennénk a kérdést, melyik az a szent hely, ahová a legnagyobb számban látogatnak el a hívek, a legtöbben valószínűleg Izraelt, Lourdes-ot vagy Fatimát mondanák. A valóság azonban ebben az esetben is színesebb az elképzeléseinknél: a legnépszerűbb zarándok célpont immár jó ideje az amerikai kontinensen található Guadalupe, Mexikó nemzeti szentélye, ahol évente átlagosan húszmillió ember fordul meg imádságos lélekkel.
 
Végigtekintve a kereszténység történetén, a Máriához kapcsolódó jelenések tértől és időtől függetlenül számos azonos vagy legalább hasonló motívumot mutatnak. Néhány ezek közül megjelenik a Mexikóban történt eseményeknél is. Az egyszerű, tanulatlan látnok, a hinni nem akaró papság, a télvíz idején kivirágzó rózsa vagy a csodásan megjelenő kép mind-mind ismerős lehet más jelenések krónikáiból.
 
Az események helyszíne korábban is kultikus jelentőséggel bírt az őslakosok számára: a Tepeyac dombon az azték Tonantzin istennőt tisztelték, akinek templomát a spanyol hódítók nyomában érkező papok romboltatták le. Tonantzinnak többféle szerepe volt a néphit szerint, de mindegyik mögött lényegében a tápláló anya képe ismerhető fel, így válhatott például a kukorica hozójává, ami akkoriban a legfontosabb növényi eredetű élelmiszere volt a népnek.
 
Az első jelenésre 1531. december 9-én került sor. A megkeresztelt indián, Juan Diego egy aranyló ködbe burkolózó nőalakot látott, aki így szólt hozzá: „Menj a püspökhöz, azt akarom, hogy templomot emeljenek ezen a helyen!” Juan de Zumarraga püspök persze nem adott hitelt a történetnek, ám másnap a találkozás megismétlődött. Diego újra elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy Mária jelent meg neki, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, és ott a téli idő ellenére csodálatos módon nyíló rózsát talált. Amikor pedig a köpenyébe gyűjtve elvitte azokat a püspök színe elé, miután kihullottak onnan, a leplen a Guadalupei Szűzanya képének lenyomata vált láthatóvá.
 
A köpeny egyébként két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól. 1791-ben véletlenül salétromsav ömlött rá, ám nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja. 1921-ben pedig bomba robbant a kegykép alatt, amely azonban teljesen sértetlen maradt, még az üvegborítása sem esett baja.
 

 
De vajon miért hívjuk guadalupei jelenésnek az eseménysorozatot, ami a Tepeyac dombon történt? A név megfejtésére több magyarázat is született. Egyes vélemények szerint maga a Szűzanya nevezte így magát a látnok előtt. Egy másik elmélet az azték nyelv egyik kifejezéséből vezeti le, amelynek jelentése „aki eltiporja a kígyót”. Ebben az esetben Mária alakja úgy értelmezhető, mint aki Quetzalcoatl főistenen tapos, az indiánok katolikus hitre térítését szimbolizálva. A legprózaibb magyarázat szerint viszont egyszerűen arról van szó, hogy az 1533-ban épült mexikói szentélyt a spanyolországi, szintén Guadalupénak nevezett városka középkori búcsújáróhelyéről nevezték el, amely szintén a Mária-tisztelet központja.
 
Egy biztos: a Guadalupei Szűzanya ma a legfontosabb összekötő kapocs Mexikó lakói között. Ahogyan a regényíró Carlos Fuentes megfogalmazta: „… nem lehet mexikóinak tartani anélkül, hogy higgy a Guadalupei Szűzben.”

ÉGBE NYÚLÓ IMÁDSÁG

RÉSZLETEK

A VÁROS, AMIT MÁR CSAK A CSODA MENTHETETT MEG

RÉSZLETEK

KI VIGYÁZ A REPÜLŐGÉPPEL UTAZÓKRA?

RÉSZLETEK

PATRÓNA, VÉDELMEZŐ ÉS KIRÁYLNŐ

RÉSZLETEK

A "HÁZACSKA" CSODÁJA

RÉSZLETEK

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel havi hírlevelünkre, hogy az elsők között értesülj a legújabb zarándoklatokról!


Utazási szerződés Biztosítások Hasznos információk Adatkezelési tájékoztató Impresszum

Kövess minket Facebookon is!

Már követem az oldalt.