Kelj útra a békédért!
+36 20 500 5050 |
Főoldal Zarándoklatok Galériák Rólunk Magazin Kapcsolat
SZENTEK NYOMÁBAN

EGYIPTOMBÓL BUDÁIG ÉS TOVÁBB

2020. január 15. | K. A.
Teljesen logikus és legtöbbször helytálló feltételezés, ha azt gondoljuk, a kisebb-nagyobb közösségek által választott védőszenteknek kell, hogy legyen valamiféle konkrét kapcsolatuk a tiszteletükben buzgóságot felmutató vidékkel: vagy eleve ott születtek és éltek, vagy pedig hivatásuk okán kerültek oda a Gondviselés rendeléséből. De mi köze lehetett egy ókori egyiptomi remetének a középkori Magyarországhoz? A nyomok izgalmas utazásra hívnak minket térben és időben egyaránt.
 
Volt egyszer egy buzgó férfiú, aki a vagyonára törő sógorától tartva a Théba közeli pusztaságba menekült, és egy barlangban húzta meg magát. Táplálékot mindennap egy holló hozott, illetve datolyapálmák adtak számára, vizet pedig egy tiszta vizű forrásból meríthetett. Ő volt Remete Szent Pál, aki a hagyomány szerint az első szerzetes a kereszténység történetében. Egész életét a sivatagban töltötte attól kezdve, híre pedig hamar messzire jutott. Így talált rá a másik nagy remete, Antal, akit égi szózat figyelmeztetett rá, hogy nem ő, hanem Pál a legidősebb és legszentebb sivatagi atya. Első találkozásuktól kezdve testvéri szeretettel fordultak egymás felé, a 113 éves korában elhunyt Pál temetéséről is Antal gondoskodott – nem utolsó sorban két váratlanul megjelenő oroszlán segítségével, akik maguk kaparták ki a földben a keleti szerzetesség atyjának nyughelyét.
 
Remete Szent Pál teste a sivatagi körülmények között hamar mumifikálódott. Életszentségének híre gyorsan terjedt, és alig 150 évvel később oltárra is emelte I. Geláz pápa. A sivatagi remete kalandos utazása azonban csak további 700 év elteltével vette kezdetét. 1169-ben romlatlan állapotban találtak rá a testére, amit azután útnak indítottak Konstantinápoly felé. Ahogy azt más szentek példájából tudjuk, általában nem Bizánc jelentette számukra az utolsó stációt, és így volt ez Pál esetében is: a második hajóút Velencébe vezetett 1240-ben.
 
Magyarország akkor kerül képbe, amikor Nagy Lajos király legyőzi és megsarcolja Velencét: a zsákmány részét képezték az ereklyék is, amelyek az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend buzgalmából kerülhettek közé. A pálosok ugyanis szellemi elődjükként tekintettek a kopt szentre, amit nemcsak névválasztásukkal, hanem tiszteletének terjesztésével is jelezni kívántak. A csontok 1381 októberében érkeztek Budára, ahonnan aztán a budaszentlőrinci pálos tartományi és anyaházba vitték azokat. A körmenetet maga a király vezette, a márványkoporsó látogatásához pedig hamar a búcsú lehetőségét is hozzákapcsolták, így téve a monostort az egyik legnépszerűbb zarándokhellyé az országban. Nagy Lajos ugyanakkor Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta birodalmát, így Magyarország társvédőszentje lett a szerzetes, aki ezer évvel korábban élt, és a lábát soha ki nem tette Théba környékéről.
 

 
A kalandok azonban még ekkor sem értek véget. Egyrészt 1523-ban újabb relikvia érkezett Budaszentlőrincre, amikor Prágából sikerült megszereznie II. Lajos királynak a szent fejereklyéjét, amit azután egyesítettek a többi taggal. Megszámlálhatatlan gyógyulás és más gondviselésszerű esemény kapcsolódott hozzájuk, a legnagyobb csoda azonban mégis az, ahogyan véget ért a maradványok hányattatása: a mohácsi csatavesztést követő vészhelyzetben, 1527-ben Trencsénbe vitték őket, ahol egy tűzvészben megsemmisültek – Remete Szent Pál porhüvelye így vált eggyé véglegesen a magyar földdel.
 
A későbbiekben a földrajzi névként is használatos Budaszentlőrinc kifejezés lassan a feledés homályába merült, mivel az itteni fényes kolostor és templom teljes egészében a török pusztítás áldozata lett, felgyújtották, és földig rombolták. Feltárásához 1847-ben kezdtek hozzá, a munkálatok eddigi utolsó szakasza 1985-ben fejeződött be. A kolostornak ma már csak az alapfalai láthatók, a századok során a kövek nagy részét felhasználták a környékbeli házak építésekor. Mégis érdemes ellátogatni a magyar kereszténység egykori büszkeségéhez, ami ily módon vált igazán méltóvá Pál örökségéhez: valódi remetesziget lett belőle a zajos főváros türelmetlen lüktetésében.

LITVÁN, MAGYAR KÉT JÓ BARÁT…

RÉSZLETEK

SKÓCIA GALAMBJA

RÉSZLETEK

LEGNAGYOBB ÉS LEGKISEBB

RÉSZLETEK

EGY LEVÁGOTT FEJ TITKAI

RÉSZLETEK

BAJT HOZÓ SZEMEK

RÉSZLETEK

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel havi hírlevelünkre, hogy az elsők között értesülj a legújabb zarándoklatokról!


Utazási szerződés Impresszum Adatvédelmi tájékoztató Hasznos információk