Kelj útra a békédért!
+36 20 500 5050 |
Főoldal Zarándoklatok Galériák Rólunk Magazin Kapcsolat
SZENTEK NYOMÁBAN

FORDÍTÁSI HIBÁBÓL VÉDŐSZENT

2019. november 24. | K. A.
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul – tartja a bölcs mondás, és ezt a figyelmeztetést akkor is érdemes megszívlelnünk, ha egy-egy nyelvi félreértésnek nem feltétlenül van tragikus következménye. Így járt az ókor egyik legnépszerűbb szentje, Cecília is, aki éppen egy fordítási hiba nyomán lett a szent zene, a zenészek és a hangszerkészítők patrónája.
 
Történt ugyanis, hogy amikor zsolozsmájának szövegét a passió szavaiból összeállították, a laudes, vagyis a reggeli dicséret egyik antifónáját ekképpen fogalmazták meg:
 
Cantantibus organis Caecilia soli Domino decantabat dicens:
Fiat cor meum immaculatum ut non confundar.

 
A mondat legnagyobb részének értelmezése semmilyen problémát nem okoz, magyarul annyit tesz, Cecília egyedül az Úrnak énekelt, mondván: legyen szeplőtelen a szívem, hogy meg ne szégyenüljek. A két első szó, a „cantantibus organis” azonban kétféle módon magyarázható: meglehetős szárazsággal úgy, mint „hangszerek zenéje közben”, de némi költői vénával úgy is, hogy „éneklő hangszerekkel”. Mivel a régi korok írástudói sokkal poétikusabb lelkek voltak, mint mi mostanában, igazán nincs mit csodálkozni, hogy az utóbbit választották, annak ellenére, hogy Cecília élettörténete nem igazán tanúskodik a zene iránti különösebb vonzódásról.
 

 
A félreértés ellenére ma már azt is tudjuk, a szent zene és a zenészek jól jártak Cecília pártfogásával, aki egyébként nagyon hamar a legnépszerűbb segítő szentek egyike lett. Sorsa összefonódott a 3. századi keresztényüldözések történetével. Szenvedése és a szenvedésben tanúsított bátorsága már kortársaira nagy hatást tett, de talán még annál is mélyebbet az utókorra. Talán ezzel magyarázható a Cecíliához kapcsolódó másik érdekesség is.
 

 
Róma egyik temploma épp azon a helyen épült meg, ahol annak idején Cecília és férje, az általa megtérített Valerianus lakott. Bár a vértanúhalál után Cecíliát a Kallixtusz-katakombában temették el, amikor a 9. században újjáépítették a mai Santa Cecilia in Trastevere elődjét, a templomba szállították a maradványokat I. Paszkál pápa parancsára. Amikor pedig felnyitották a sírját, hogy az utasítást végrehajtsák, Cecília testét teljes épségben és abban a helyzetben találták meg, ahogyan Stefano Maderno nagyszerű márványszobra ábrázolja: mintha mély, gyermeki álmát aludná, úgy fekszik jobb oldalára dőlve az éppen csak kifejlődött leányalak, karját hosszan kinyújtja, a nyakán pedig három tátongó vágás hirdeti, hogy nem természetes halállal halt meg. A szobor megrendítő erejét csak fokozza, hogy Cecília arcát nem látjuk: fejét elfordítva elfedi azt. Nincs még egy olyan szentje az anyaszentegyháznak, akit így ábrázolnának – képe így mindannyiunkban saját szívünk szerint születhet újjá.

LITVÁN, MAGYAR KÉT JÓ BARÁT…

RÉSZLETEK

SKÓCIA GALAMBJA

RÉSZLETEK

LEGNAGYOBB ÉS LEGKISEBB

RÉSZLETEK

EGYIPTOMBÓL BUDÁIG ÉS TOVÁBB

RÉSZLETEK

EGY LEVÁGOTT FEJ TITKAI

RÉSZLETEK

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel havi hírlevelünkre, hogy az elsők között értesülj a legújabb zarándoklatokról!


Utazási szerződés Impresszum Adatvédelmi tájékoztató Hasznos információk