Ha egy mondatban szerepel a Biblia és a csillag szavunk, szinte teljesen biztos, hogy arról a bizonyos betlehemiről szól a történet, amely a napkeletről érkezett bölcseknek vagy királyoknak mutatta az utat a Jézus jászlát rejtő barlanghoz. A tudósok sokféle teóriával előálltak már azzal kapcsolatban, hogyan magyarázható a különös fényjelenség, számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy az a bizonyos csillag ma is létezik, ma is utat mutat, ma is megtalálható az igaz lélek számára – csak éppen nem az égbolton, hanem a földre szállva.
 
Megszámlálhatatlan fénykép készül róla nap mint nap. Zarándokok és turisták tömege keresi föl. Előbbiek csókkal illetik, utóbbiak csak megnézik, azt azonban egyikük sem mulasztja el, hogy megörökítse magának, illetve az otthon maradottaknak. Vajon miért? Mi lehet benne, mögötte, körülötte, ami mindenkit arra késztet, hogy lefotózza függetlenül attól, hogy hisz-e a Messiásban vagy sem? A válasz talán abban rejlik, hogy mindannyian keresők vagyunk. Istent keressük, rá vágyakozunk, akár tisztában vagyunk ezzel, akár nem. Keresztényként tudjuk, hogyan kell megszólítanunk Őt, más vallásúként vagy nem hívőként pedig tisztában vagyunk azzal, hogy életünk értelmetlen valamiféle célra irányultság nélkül, és éppen ezt keressük, amikor a legszebb emberi történet látható kiindulópontjához látogatunk.
 

 
A földre szállt csillag tehát ma is ott vár mindenkit Betlehemben. A születés bazilikájának altemplomában, amit szinte észre sem venni a hatalmas templomba lépve. Istennek és a keresztény egyházak összefogásának hála lassan újra eredeti fényében tündököl a hely, amely a világ legrégebb óta, megszakítás nélkül templomként használt épülete. Még a perzsa hódítók is megkímélték, magukra, pontosabban őseikre ismerve a napkeleti bölcsek ábrázolásában. Ahogyan a Szentföldön megszokhattuk, ez a hely is festői összevisszaságával hat a lélekre. Letisztult formák, steril hangulat, tiszta egyszerűség helyett mozgás, zaj, tömeg és nyugtalanság mindenhol – ezek azonban az élet jelei Jézus szülőhelye körül, ne legyünk haragosak vagy elégedetlenek miattuk. Legyünk türelemmel, ha akár órákat kell várnunk a tömött és keleti jellegű, tehát nem feltétlenül az érkezés sorrendjét figyelembe vevő sorban. Hiszen Mária kilenc hónapot várt, ehhez képest mi az a néhány óra! A kereszténység egyet jelenet a várakozással is, amit imádságos lélekkel gyakorolhatunk a szűk bejárat előtt. Főleg, hogy a kárpótlásban biztosak lehetünk: semmihez nem fogható a kicsiny, alacsony, levegőtlen barlang hangulata, középen az oltárral, alatta pedig a töredezett fehér márványlapba foglalt ezüst csillaggal.
 
A csillaggal, amelyen kör alakban ott fut a felirat: HIC DE VIRGINE MARIA JESUS CHRISTUS NATUS EST, vagyis Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától. Szimbolikus, hogy éppen 14 sugár indul ki a középpontjából, ez szinte megszámlálhatatlan dologra utal: az ugyanis éppen kétszerese a hétnek, ami az egyik leggyakrabban előforduló szám, jelképe a tökéletességnek és a teljességnek. Jézus nemzetségtáblájában Máté háromszor tizennégy generációt sorol fel, miközben ugyanennyi a DÁVID név mássalhangzóinak számértéke a héber nyelvben – utalva ezzel a Megváltó származására. Azt se felejtsük el, hogy a keresztútnak hagyományosan szintén 14 állomása van – ez pedig a megváltás súlyos áldozatára emlékezteti a zarándokot.
 
A betlehem ezüst csillag fénye hatoljon szívünkbe, hogy Jézus születésének helyét felkeresve többet kétségbe ne essünk Isten végtelen szeretetét illetően, egyszersmind legyen akaratunk, illetve erőnk ezt az üzenetet közvetíteni embertársaink számára is szavainkkal és tetteinkkel egyaránt!