Ha megkérdeznénk az embereket, melyik a katolikus egyház legrangosabb temploma, szinte kivétel nélkül mindenki a Szent Péter bazilikát mondaná annak. És első ránézésre igazuk is lenne, hiszen a legfontosabb pápai szertartások helyszíne valóban a Vatikán területén álló San Pietro. Van azonban egy másik hely az örök városban, amely sokkal régebbre visszanyúló és sokkal bensőségesebb kapcsolatban áll a mindenkori pápával: a lateráni épületegyüttes, amely ma is az egyházi állam része, és területenkívüliséget élvez Olaszországban.
 
Mint oly sok minden, ez a történet is Nagy Konstantinnal függ össze. A császár akkor szerezte meg a palotát, amikor feleségül vette korábbi, legyőzött ellenfelének, Maxentiusnak a testvérét. Domus Faustae, azaz Fausta háza volt a neve, egészen addig, amíg az uralkodó jóvoltából meg nem kapta a város püspöke. Erre valószínűleg Miltiadész pápasága idején került sor, átalakításához és kibővítéséhez pedig I. Szilveszter kezdett hozzá. Ő volt az, aki itt helyezte el a pápai trónt, egyszer s mindenkorra az egyház középpontjává téve a bazilikát.
 

 
És hogy miért nevezzük mindennek ellenére lateráninak az épületegyüttest? Ehhez még korábbra kell visszamennünk időben. A hely a Laterani nemzetség nevét őrzi, akik gyakran komoly befolyással bírtak Róma vezetésére: közülük került ki az első plebejus származású konzul, később pedig számos császár alatt töltöttek be különböző adminisztratív tisztségeket egészen Nero uralkodásig, aki összeesküvésben való részvétellel vádolta meg Plautius Lateranust, elkobozva aztán minden vagyonát, beleértve a szóban forgó palotát is.
 
De térjünk vissza a bazilikával kapcsolatos, kevésbé közismert tényekre. Ezek közé tartozik, hogy pontosan kinek a tiszteletére szentelték föl, vagy másképpen fogalmazva, mi a titulusa? Aki kicsit járatosabb Róma templomainak világában, tudja, hogy a bazilika teljes neve San Giovanni in Laterano, azaz Lateráni Szent János. Fölmerül hát a kérdés, melyik János a kettő közül: a keresztelő vagy az apostol? A válasz pedig eléggé meglepő: mindkettő! Időrendben az első névadó Jézus előfutára, Keresztelő Szent János volt, akinek az oltalmába III. Szergiusz pápa helyezte a bazilikát a 10. században. A negyedik evangélium szerzője két évszázaddal később lett a hely patrónusa, II. Luciusz jóvoltából. De ezzel még koránt sincs vége a dedikáció körüli bonyodalmaknak, hiszen valójában van egy még ősibb, mondhatnánk eredeti címe a templomnak, ami nem más, mint a Megváltó Krisztus. Ezért kaphatta hát a lateráni bazilika a megtisztelő titulust: „omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput”, vagyis„Róma és a földkerekség valamennyi templomának anyja és feje”.
 

 
A bazilika mai képe sajnos nem sokat enged látszani az eredeti ókeresztény templomból. Pedig valahol a falak mélyén még annak a katonai erődnek a kövei is megvannak, amelyet Septimius Severus építtetett 193-ban. Az átalakítások, bővítések, és nem utolsó sorban a pusztító tűzvészek azonban oda vezettek, hogy egészen a 18. század közepéig tartott a bazilika formálódásának folyamata. Kincsei közül mindenképpen ki kell emelnünk a szentélyapszis csodálatos mozaikját, a főoltár felett emelkedő, ereklyetartóként is funkcionáló baldachin szépségét, illetve az apostolok lenyűgöző méretű és kifejezőerejű márványszobrait. Aki saját szemével látta, meggyőződhetett róla, hogy a Lateráni Szent János bazilika méltó a rangjára, hogy nemcsak a legrégebbi, hanem a legfontosabb temploma legyen az egész világegyháznak.