2019. szeptember 1. | K. A.
Orvos, titkár, író – és ráadásul festő. Mindez egy személyben Szent Lukács, aki talán az egyik legszínesebb egyénisége volt az első keresztény nemzedéknek. Antióchiai pogány családban született, megtérését Pálnak és Barnabásnak köszönhette. Eredeti hivatása a gyógyítás volt, és későbbi életrajzírói ezt nagyon szépen párhuzamba állították azzal, hogy ránk maradt könyvei, az evangélium és az Apostolok cselekedetei maguk is lelki orvosságként hatnak olvasóikra. A legenda úgy tartja, Lukács azért tudta olyan részletesen megírni Jézus gyermekségtörténetét, mint semelyik más szent szerző, mert maga a Szűzanya mondta el neki mindazt, ami azokban az időkben történt. És ha valóban személyesen találkoztak, korántsem meglepő, hogy az élmény hatása alatt később meg is festette Mária portréját.
A hagyomány persze meglehetősen ellentmondásos abban a kérdésben, pontosan hány képet készített Lukács. A legbőkezűbb felsorolások egyenesen hetven körüli számról tudnak, ami alighanem világrekord lenne, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy közel kétezer év telt el azóta. Ebből a hatalmas választékból – amibe egyesek még a Czestochowa-i Fekete Madonnát is beleszámolják – most két képet emelünk ki.
Az egyikük Ferenc pápának köszönhetően ma már széles körben ismert. A pápa minden utazása előtt és után elzarándokol a római Santa Maria Maggiore bazilikában található ikon elé, hogy ott Mária oltalmába ajánlja magát, illetve megköszönje neki a segítséget. A képhez természetesen több csodás történet kapcsolódik. A VI. században egy pestisjárvány további pusztításától szabadította meg Rómát, amikor Nagy Szent Gergely körmenetben hordozta végig a városon. Máskor pedig orgyilkos támadástól védte meg a pápát, a Szűzanya tekintetével megvakítva a merénylőt.
Kevésbé regényes, ugyanakkor legalább olyan izgalmas legendák kapcsolódnak a másik Lukács festette képhez, amit Ciprus szigetén őriznek, a Kykkos kolostor templomában. A helyiek emlékezete szerint 1760-ban például a sáskajárás megszüntetésében volt döntő szerepe az ikonnak, legutóbb pedig egy másik természeti csapás, az aszály miatt vetették be csodatevő erejét az ortodox szerzetesek. Egy biztos: római párjánál jóval veszélyesebb, mert a hagyomány szerint nemcsak az orgyilkosok, hanem mindenki, aki rápillant, megvakul. Így aztán teljes egészében senki nem láthatja, a felső része mindig takarásban van. Az óvatosság sohasem árt.