Általában sokatmondónak szánt pillantások kísérik a szót, amikor valaki neofitának minősít valakit. Igen, manapság nincs túl jó csengése a kifejezésnek, pedig eredetileg kimondottan pozitív értelemben használták: olyan emberre mondták, aki (keresztény) hitre tért. Ha a szó etimológiáját nézzük, láthatjuk, az ókori görög nyelv milyen szépen, sőt költőien írta körül ezt az állapotot: átültetett / újraültetett növényekre alkalmazták eredeti kontextusában.
 
Jelentését és szépségét tekintve egyáltalán nem meglepő, hogy a jelzőből hamar főnév, sőt személynév lett. Neofiták és Neofitoszok sokasága népesíti be a keleti egyház történetét, és természetesen Ciprusra is jutott belőlük. Közülük a leghíresebb kétség kívül az a szentség hírében elhunyt 12. századi szerzetes, akinek az egykori remeteségét ma is megnézhetjük a Pafoszhoz közeli hegyekben. Bár a legenda szerint csupán azért telepedett le épp itt, mert a nagyvárosban minden pénzétől megszabadították, beláthatjuk, igen jó ízléssel választott magának menedékhelyet. Napfény, zöld növényzet, friss forrásvíz és nem utolsó sorban tengerre néző kilátás – ember többet mit kívánhat?
 
Agiosz – vagyis szent – Neofitosz nemcsak igazi aszkéta volt, hanem teológiai, filozófiai és költői munkák sokaságának szerzője is. Egykori otthonát saját kezével véste, vájta ki a mészköves hegyoldalban. Különös kettősség jellemzi ezt a lakóbarlangot: puritán kényelmetlenségét a falfestés burjánzó szépsége ellensúlyozza. Hozzá kell tennünk, utóbbi szintén a szent saját keze munkája. A művészettörténészek pedig azt mondják, az egyik jelenet szereplői között ő maga is ott látható, mégpedig Arimateai József alakjában.
 

 
Neofitosz példája azóta is számos követőre talál: a remeteség melletti kolostorban mind a mai napig szerzetesek laknak. A Szűz Mária tiszteletére szentelt templomban nemcsak a szépséges ikonokat érdemes megcsodálni, hanem a szent közbenjárását is kérhetjük, földi maradványainak jelenlétében. A vele való találkozás bizonyára gazdag táptalaja lesz hitünk megújulásának, hogy azután mi is „átültetve” folytathassuk tovább földi zarándokutunkat.