„Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött – olvassuk az Újszövetség egyik legdrámaibb jelenetének kulcsmondatait János evangéliumában. És ahogyan azt egy jó írótól várhatjuk, itt el is vágja a történetet, a többit az olvasó fantáziájára bízva. Nem vitatjuk ennek a dramaturgiának az előnyeit, ugyanakkor jó tudni, hogy szerencsére mégsem csupán a képzeletünkre kell hagyatkoznunk, ha az újjászületett Lázár életének folytatására vagyunk kíváncsiak.
 
Márta és Mária testvére egyike volt az első keresztényeknek, akik útra keltek, hogy hirdessék az evangéliumot. Ciprusra utazott, ahol Kition városának, a mai Lárnakának lett a püspöke három évtizeden át. Miután másodjára is meghalt, természetesen itt temették el. Sírját a bizánci uralom idején, 890-ben megtalálták, VI. Leó császár pedig bőkezűen finanszírozta a fölé emelt templom építését – igaz, viszonzásként Konstantinápolyba szállíttatta Lázár földi maradványainak legnagyobb részét.
 

 
Ennek ellenére nem marad autentikus látnivaló nélkül a Lárnakába érkező zarándok. Az Agiosz Lazarosz templom mai állapotában ugyan jóval későbbi stílusjegyeket mutat – ráadásul vegyesen keletieket és nyugatiakat –, maga a kripta nagyjából őrzi eredeti hangulatát. Az alacsony, szűk és levegőtlen helyiségben számos szarkofág található, de közöttük ott találjuk a szent püspökét, amit a kövön olvasható görög nyelvű felirat is megerősít: „Lázár, Jézus barátja”. Bár a felnyitott sírból kiemelt maradványok jó része ma a franciaországi Marseille-ben található, Lázár koponyacsontja itt maradt: egy dúsan díszített ereklyetartó ládában találjuk a főhajó jobb szélén, a szentély és a kripta lejáratának közelében. Mellette mindig karcsú viaszgyertyák sokasága ég, a hívők imáinak megerősítéseként. A hagyomány úgy tartja, aki gyermekáldásban reménykedik, Szent Lázár templomában meghallgatásra talál.