Lourdes. Szeretnék sokat és szépet írni, mindarról, ami velem és zarándoktársaimmal történt 2018. július 30-a és augusztus 4-e között.
 
Tudom, hogy többen álmaink útját követtük. Ahogy Coelho írja: „Tárd ki a szíved, és hallgasd meg mit súg. Kövesd az álmaidat.” Februárban a Senior imaklubban Kovács Zoltán atya Szűz Máriáról tartott előadást, mely a Mária jelenésekről is szólt. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy de jó lenne Lourdes-ba zarándokolni. Pokriva László plébánosunk elvállalta a lelki vezetést, meghirdette a zarándokutat, amelyet a Via Sacra zarándok utazási iroda segítségével kívántunk megtenni. Budai Andrással felvettem a kapcsolatot, és benne egy olyan személyiséget ismerhettem meg, aki figyelmes, segítőkész, nagyon jó szervező.
Az első nap több mint ezer km-e után egy kedves olasz város Acqui Terme fogadott elegáns, kényelmes hotellel, no és az elmaradhatatlan paradicsomos tésztával. Másnap korai indulásunk után Avignonban a Dómban mutattak be szentmisét lelki vezetőink. Avignont a pápák városának is szokás nevezni, világörökségi helyszín. A tér, ahol a pápai palota is elhelyezkedik, lenyűgöző.
Második nap késő este érkeztünk meg a minden igényt kielégítő lourdes-i szálláshelyünkre. A látványos, bőséges, finom vacsora után azzal a tudattal feküdtünk le, hogy másnap, kora reggel a Jelenések barlangjában lesz a misénk, amelyet az otthoniak élőben tudnak követni. Derengő reggeli fényekben bontakozott ki a bazilikák terén lévő templomok sziluettje. Meghatódva, megrendülve foglaltuk el helyeinket a barlang előtt. Csak Bernadett, Szűz Mária és mi, meg a felzengő harangok, ébredező madarak.
 

 
Közös reggelink után együtt indultunk a kegyhely felfedezésére. A Szeplőtelen Fogantatás Bazilika, a Kripta, a Rózsafüzér Bazilika, X. Pius Bazilika mind-mind más-más élménnyel ajándékozott meg. Volt, amelyik a monumentalitásával, a másik a benne őrzött ereklyékkel, vagy az emberi munka szépségét hirdető, aprólékos mozaikképekkel ejtett ámulatba. A bolyi malomban már úgy érezhettük, Bernadett nyomaiban járhatunk. 1844. január 7-én itt született Bernadett. Majd az elszegényedett család egy börtönből kialakított kicsi szobácskáját, ezt követőleg pedig a család későbbi lakóhelyét jelentő malmot tekintettük meg. Este 8 óra után gyertyáinkkal, a nemzeti színű zászlónk alatt elindultunk a körmenet gyülekező helyére. Várakozásunk alatt több nyelven, együtt imádkoztuk a rózsafüzért. Amikor Veronika nővér kedves hangján, a téren megszólalt az ima magyarul, csak meghatódott, komoly arcú zarándoktársaim tekintetét láttam. Nehéz erről könnyek nélkül beszélnem. Majd elindult a körmenet, a lourdes-i Áve Mariát énekelve. A magyar zászlót Kinga nővér vitte, mi pedig egész szívünkkel, lelkünkkel, akkor és ott minden magyart átölelve kértük Szűz Mária segítségét.
 

 
Másnap a Szent Gábriel kápolnában volt a misénk. Ezt követve elkezdtük a Keresztút bejárását, Belon Gellért imájával, közös énekléssel. Zarándokkeresztünket a szentélyek felé magasodó, monumentális keresztúton a kedves, törékeny Klára zarándoktársunk vitte. A X. állomást a magyar állam ajándékozta Lourdes-nak. Mi egy koszorúval emlékeztünk meg erről az 1912-es eseményről. Pár barátommal megtekintettem a Szent Bernadett templomot és a Betegek Keresztútját, amely a magyar származású Maria de Faykod készített fehér carrarai márványból. A forrás vizét palackokba töltöttük, hogy az itthoniakat is megajándékozhassuk. Egyéni imával köszöntünk el Bernadett-től és Szűz Máriától.
 

 
Következő nap, kora reggel, lourdes-i szállásunkon volt a szentmise, majd hazafelé indultunk. Napunk végén újra a kedves olasz szállodában aludtunk, majd a kora reggeli mise után folytattunk utunkat. Trojánéban, Szlovéniában egy fánkra megálltunk, mint ahogy ezt Lourdes felé is megtettük. Magyarországhoz közeledve utazásszervezőnk feltette a kérdéseit: miért indultunk útra, és milyen élményekkel térünk haza. Nem volt kötelező a válasz, aki megnyilatkozott mindenki úgy élte meg ezt az utat, hogy hitben megerősödve a közösségünk összetartozását és szeretetét vitte magával. „Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk.” Ezt a „gazdagodást” köszönhetjük a Via Sacra zarándok utazási irodának!
 
„Aki zarándokol, célra talál. Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van.”
 

 
Nem szoktam ömlengős, dicsérő sorokat írni, főleg nem egy utazási irodáról. A nyáron azonban olyan közösségi élményben volt részem, amely ritkán ismétlődik meg az ember életében, és ezt a Via Sacra zarándok utazási irodának köszönhetjük. Nagyon hálásak vagyunk Budai Andrásnak, hogy olyan élményekhez juttatott, mint az avignoni mise a pápák templomában, mise Lourdes-ban, a Jelenések Barlangjánál és a Szent Gábriel kápolnában, valamint Keresztút a lourdes-i domboldalban.