Kelj útra a békédért!
+36 20 500 5050 |
Főoldal Zarándoklatok Galériák Rólunk Magazin Kapcsolat
Élménybeszámoló

Fárasztó, de kiegyensúlyozott…

2019. szeptember 1. | Tibély András
…néhány napot tölthettünk el 2018. októberében a Via Sacrával Rómában. Azt, hogy fárasztó lesz: már sejthettünk az indulás előtt is a példás precizitással (jóidőben!) rendelkezésre bocsátott „tervezett útiprogram” alapján. Hiszen a még hajnalnak sem nevezhető éjközepi 3:40-re volt meghirdetve a találkozó 4:00-ás indulással. Ez utóbbit egyetlen percig sem vettük komolyan, hisz 30-36 fő esetén kizártnak tűnt, hogy senki se késsen el és a csomagok is elrendeződjenek időre. Szerencsére nem fogadtunk, így első kellemes meglepetésként pontosan indultunk. Még nem tudhattuk, hogy ez a 6 nap során mindvégig így lesz: valamennyi utastársunk pontos és fegyelmezett volt és maradt. Ez persze nem az utazási iroda érdeme, bár ki tudja: lehet, hogy megválogatják utasaikat? Vagy csak arról van szó, hogy helyesen mérik fel az egyes kötött és szabad-programok időigényét…
De hogyan lehet egy zarándoklat kiegyensúlyozott? Hát úgy, hogy sem az előkészítés, sem a programtervezés sem a lebonyolítás során nem esnek túlzásokba a Szervezők. Kellő komolyság és elegendő vidámság. Szükséges szigor és megfelelő rugalmasság. Nem lehet egész nap gyalogolni: mert elfáradunk, és nem lehet folyamatosan csak a buszon ülni: mert elgémberedünk. Fontosak az épített emlékek, de legalább annyira fontosak a lelki élmények is. Kultúra és gasztronómia, hitélmények és helyben megélt „római” hétköznapok. Kényes egyensúlyt kell tartani megannyi –esetenként eltérő– egyéni igény és az objektív lehetőségek között. E tekintetben sem lehetett okunk panaszra.
A program sokszínű, érdekes, tanulságos és felemelő volt. Az utaskísérőket nem lehet eléggé dicsérni: felkészültségük és rutinjuk mély empátiával párosult. Török Csaba atya –egykori római lakosként– olyan „eldugott” épületekről, szobrokról-terekről is tudott rögtönzött kiselőadásokat tartani, melyek mellett a helyiek esetleg (már) unottan, az egyszeri turisták meg csak vakon elrohannak. Zeisler Heléna időnként szigorú gardedám-ként, máskor vidám partnerként hurcolt minket helyszínről-helyszínre s a parádés idegenvezetés mellett jutott ideje intézni ügyes-bajos dolgainkat is.
 

 
A szállások tiszták-rendezettek, az étkezések jól szervezettek, a programszervezések némi furfangról (is) árulkodók voltak. Például senki sem lelkesedett elsőre a 6 órás(…) reggeli ötletéért, de beláttuk: a Szent Péter téri sorban állás legalább –ha rövid nem is, de– talán kibírható lesz. Így tehát fél nyolc sem volt még, amikor már közvetlenül(!) Michelangelo Pietája előtt állhattunk alig tucatnyian(!). E lehetőség csak akkor értékelődött fel igazán, amikor kicsit később ismét arra járva láttuk azt a többszáz (zarándok-turista vagy csak kíváncsi, de mindenképpen idegesen-) lökdösődő embert, akiknek látszólag esélyük sem lehetett a szobor közelébe kerülni. Az altemplomba jutást az embert-próbáló sorállás miatt sokan kihagyják, mi mégis gyorsan lejuthattunk a Magyar Kápolnába, sőt magyar nyelvű szentmisét és megrázó prédikációt is hallgathattunk a forradalom évfordulóján: október 23-án...
Az átélt számtalan kellemes meglepetésből még az utolsó napra is jutott. A történelem iránt átlagosan érdeklődő, a háborúkat csak simán utáló emberként az I. világháború sem érintett meg eleddig. Családunk számára az 1914-es év Édesapám születését, a 18-as pedig nagynéném érkezését jelentette. Nagyszüleimet nem ismertem, így ők sem mesélhettek. Gyerekeim mindnégy nagyszülője már régóta a Farkasréten, így rutinos és rendszeres temető-látogatóként túl nagy megrendülésre nem számítottam. És mégis: a Via Sacrás Budai András felvezetője, Csaba atya szavai és a szigorú mátrixban sorjázó egyszerű, esetenként hiányosan adatközlő kövek, a kósza trikolórok, s a közösen elénekelt magyar Himnusz együtt… a Szent Péter bazilika okozta sokkhoz mérhetővé emelte azt a délutánt: a 100 évvel ezelőtti tragédiára való emlékezést a foglianói osztrák-magyar katonai temetőben, ahol 14.550-en nyugszanak…
Az élménybeszámolók elmaradhatatlan része szokott lenni a meglátogatott nevezetességek taxatív és időrendi felsorolása. Magam erre nem vállalkoznék, részint mert elegendően sok volt, részint mert ez esetben nem ez volt a lényeg. Fontos volt persze, hogy miket látunk, talán (biztosan) nem is láttunk-láthattunk mindent. Firenzébe, Assisibe, Padovába vagy Rómába persze el lehet jutni a Via Sacra nélkül is, de mi meggyőződhettünk arról, hogy velük volt érdemes.
 

ESZTERGOMI ZARÁNDOKOK LOURDES-BAN

RÉSZLETEK

Görögkatolikus
szentföldi zarándoklat

RÉSZLETEK

SOK BETEGET VITTÜNK MAGUNKKAL

RÉSZLETEK

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel havi hírlevelünkre, hogy az elsők között értesülj a legújabb zarándoklatokról!


Utazási szerződés Impresszum Adatvédelmi tájékoztató Hasznos információk