Kelj útra a békédért!
+36 20 500 5050 |
Főoldal Zarándoklatok Galériák Rólunk Magazin Kapcsolat
SZENTEK NYOMÁBAN

EGY CSONTRABLÁS TÖRTÉNETE

2019. december 6. | K. A.
A történelem telis-tele van olyan eseményekkel, amelyek első ránézésére jámbor cselekedetnek tűnnek, ám közelebbről tanulmányozva kiderül, hogy korántsem erényes megfontolások állnak mögöttük. Az idő múlásával az emberi természet hajlamos megszépíteni ezeket a kalandokat, és akár ünnepelni is azt, amivel másnak bajt, fájdalmat okozott. Szent Miklós földi maradványainak Itáliába kerülése ezen történetek közé tartozik.
 
A legendás myrai püspök csontjai körülbelül 750 évig pihentek háborítatlanul egykori székvárosában. Ez idő alatt tisztelete mind jobban elterjedt nemcsak Kis-Ázsiában, hanem nyugaton is. Különösen a hajósok, halászok és kereskedők tekintették oltalmazójuknak, akikből az itáliai Bari városában egyformán bőven akadt.
 
A 11. század második felében rossz idők jártak Puglia legnagyobb településére: először a normann hódítás mért csapást az itt élőkre, ami súlyos gazdasági visszaeséssel járt együtt, aztán belső politikai küzdelmek gyengítették, amelyek az Argirizzo-féle lázadásban érték el tetőpontjukat, a kegyelemdöfést pedig Bari legfontosabb kereskedelmi partnerének, Antióchiának a muszlim uralom alá kerülése jelentette, megszakítva ezzel a sok évszázados gyümölcsöző kapcsolatot közöttük. Mivel az olasz hajósok által használt kikötő, Andriaké alig három kilométerre volt Myrától, valakiben egyszer csak megfogalmazódott az ötlet: rabolják el az általuk is régóta tisztelt Szent Miklós csontjait, hogy velük együtt hazatérve új patrónust találjanak mind Bari, mind pedig azt ott élő kereskedő, hajós népek.
 
A kétes erkölcsiségű vállalkozásra 1087 első hónapjaiban került sor. Három, gabonával megrakott hajó indult ekkor Kis-Ázsia felé, a rajtuk utazók pedig elhatározták, hogy végrehajtják a sírrablást. Az első kísérlet nem járt sikerrel: hamar felmérték, hogy a Myrában éppen vezérük temetésére összegyűlt török erők számbeli fölénye esélyt sem ad számukra. Miután azonban végeztek a dolgukkal Antióchiában, és itt megtudták, hogy valami hasonlóban sántikálnak a velenceiek is, gyorsan ismét hajóra szálltak, és Andriakéba vitorláztak. Az akcióban mind a hatvankét utas részt vett: tizenöten a hajókon maradtak, a másik negyvenhét ember pedig behatolt a Szent Miklós testét őrző templomba, amelyet mindössze négyen őriztek, köztük három szerzetes.
 

 
A támadók először rendes zarándok módjára viselkedtek, imádkoztak, majd jámboran érdeklődni kezdtek a szent sírhelye felől, amelyben a test már akkor mannát, azaz mirhát könnyezett. A szerzetesek hamar észrevették, hogy bajba kerültek: tiltakoztak, majd menekülni akartak, de amikor a hideg kardot a nyakukon érezték, beszélni kezdtek. Amikor aztán Miklós sírját feltörték, egy Matteo nevű fiatalember vasrúddal nyitotta ki az urnát, hogy a maradványokat elrabolja. Ezért érte az ő hajóját az a kétes dicsőség, hogy az ereklyéket azon szállították Bariba. A hazaérkezés előtti utolsó éjszakát a csapat San Giorgio-ban töltötte, mindössze 5 kilométerre a céltól. A csontokat ekkor rendezték el méltó módon, és egy antióchiai szövettel bélelt, fából készült tokban helyezték el. Másnap, május 9-én vasárnap vonultak be Bariba, ahol hatalmas, ünneplő tömeg várta őket – ennek a fogadtatásnak az emlékét őrzi a tengeri körmenet napjainkig élő hagyománya. A szent ottléte kezdetben nem hozott szerencsét a városra: a bencés apát és az érsek egyaránt magának akarta az ereklyéket, végül a korábbi bizánci kormányzó palotáját alakították méltó otthonukká. Ez a mai Szent Miklós bazilika, amely immár pápai jogú szentélyként vigyázza Bari patrónusának – remélhetőleg végső – nyugalmát.

LITVÁN, MAGYAR KÉT JÓ BARÁT…

RÉSZLETEK

SKÓCIA GALAMBJA

RÉSZLETEK

LEGNAGYOBB ÉS LEGKISEBB

RÉSZLETEK

EGYIPTOMBÓL BUDÁIG ÉS TOVÁBB

RÉSZLETEK

EGY LEVÁGOTT FEJ TITKAI

RÉSZLETEK

HÍRLEVÉL

Iratkozz fel havi hírlevelünkre, hogy az elsők között értesülj a legújabb zarándoklatokról!


Utazási szerződés Impresszum Adatvédelmi tájékoztató Hasznos információk