Aki jól ismeri az irodalmi forrásokat, tudja, hogy a szentek élettörténete nem szűkölködik olyan eseményekben, amelyek túlmutatnak az emberfeletti szenvedés és a mennyei boldogság sematikus kettősén. Emberek voltak ők is, akikkel olykor úgy estek meg tanulságos históriák, hogy azok nem nélkülözték a szellemes vagy mulatságos elemeket sem. Tours-i Szent Márton legendája különösképpen gazdag ebben a tekintetben.
 
Az egész középkor legkedveltebb olvasmánya volt a Pannonia provincia területén, Savariában született Márton életrajza, amelyet tanítványa, Sulpicius Severus vetett papírra. Joggal állapítja meg a szakirodalom, hogy a szerző nem száraz adatokat kívánt közreadni, hanem regényes, épületes elbeszélést. Az így megszületett munka pedig nemcsak népszerűsége miatt fontos, hanem azért is, mert az ókeresztény kor mártír szentjei után elsőként formálta meg a csodatévő szent típusát.
 
Márton püspök azonban nemcsak ebben a tekintetben teljesített kivételesen, hanem – amennyiben hihetünk az életrajzának – igazán szellemes ember is volt. Hadd idézzünk erre három jellemző történetet.
 
Egy alkalommal például koldus képében maga az ördög állt Márton elé, aki akkoriban már messze földön híres volt jótékony természetéről. Alamizsnát kért tőle, a püspök pedig gazdagon megajándékozta. Akkor azonban a gonosz lélek levetette álarcát, és gúnyosan kinevette, mennyire ostoba. Márton erre annyit mondott: ,,Mit számít az, hogy egy szegény ördöggel tettem jót! Hiszen csak Krisztus szeretetéért történt!''
 
Máskor megint csak a szív jótékonysága indította mulatságos és egyben önmagával is csipkelődő megjegyzésre. Amikor ugyanis fiatal novíciusokkal sétált a kolostor környékén, és meglátta, hogy egy juhász éppen birkát nyír, Márton derűsen állapította meg: ,,Nézzétek ott azt a bárányt, nézzétek csak, milyen türelemmel hagyja magát nyírni! Megszívlelte a Keresztelő tanácsát, aki azt mondta, hogyha van valakinek két ruhája, ossza meg azzal, akinek egy sincs.''
 
Az önirónia egyébként máskor is kedves társa volt az életben. Ezt bizonyítja a harmadik történet, amely szerint egyszer meglátta, hogy játszadozó gyermekre támad egy kígyó, de az parancsának engedelmeskedve hamar elkúszott. Akkor pedig Márton így szólt: ,,A kutyák és a kígyók hallgatnak rám, csak az emberek nem...''
 
Adja Isten, hogy földink, Tours-i Szent Márton püspök élete és tanítása – kortársaival ellentétben – a mi szívünkhöz utat találjon, hogy sem az élet, sem a halál el ne szakíthasson minket a mindenható Isten szeretetétől!